Hamarosan itt lesz olvasható a téma. Addig egy kis előzetes ízelítőt olvashatsz Jónás könyvéből.
Jónás története nem csupán egy hal hasában töltött kalandról szól. Ez a könyv az emberi természet legmélyebb kérdéseit feszegeti: Mit teszünk, amikor Isten hív? Hogyan reagálunk, ha az útirány nem az, amit elképzeltünk?
A hétvége során Jónás útján végighaladva saját életünk meneküléseit, féleleit és újrakezdéseit is megvizsgáljuk. Mert mindannyian voltunk már „a hajó fenekén" — és mindannyian hallottuk már azt a hívást: „Kelj fel és menj!"
Az Úr szava így hangzott Jónáshoz: Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd, hogy feljutott hozzám gonoszságuk!
— Jónás 1,1-2Minden fejezet egy-egy állomás a próféta belső útján
Jónás meghallja Isten hívását, de az ellenkező irányba indul. Tarsísba menekül — minél messzebb Ninivétől, minél messzebb Istentől.
„De Jónás elindult, hogy Tarsísba meneküljön az Úr elől." (Jón 1,3)
Kérdések:
A vihar és a hal gyomra. Jónás a legmélyebb ponton találja magát — és ott, a teljes kiszolgáltatottságban, végre imádkozik.
„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott." (Jón 2,3)
Kérdések:
Másodszor is elhangzik a hívás. Ezúttal Jónás elmegy Ninivébe, hirdeti az üzenetet — és a város megtér. Meglepő fordulat következik.
„Másodszor is szólt az Úr Jónáshoz: Kelj fel, menj el Ninivébe!" (Jón 3,1-2)
Kérdések:
Jónás dühös, mert Isten megbocsát Ninivének. A ricinus-bokor jelenetében Isten szelíden tanítja prófétáját az irgalomról.
„Neked sajnálnod kellene ezt a nagy várost, Ninivét." (Jón 4,11)
Kérdések: